mafiaa

Bizonyára emlékeztek rá, hogy tavaly év végén több cikkben is hírt adtunk arról, hogy a UPC a Chello internet-szolgáltatásának előfizetőit olyan mértékben lekorlátozza, hogy szegények sokszor belépni sem tudnak a hubokra, vagy ha ez mégis sikerülne, akkor néhány bájttal csurdogálnak a letöltések.

Azt hittem, a jogvédők próbálkozásai már nem tudnak meglepni. Aztán rátaláltam az IT Café ezen blogbejegyzésére:

Jogdíjat kérnek átalányban a mobilok csengőhangjáért is

Részlet:

Update 2009-04-07: A bejegyzést módosítottuk egy érintett kérésére

Update 2009-04-06: Stageline kérésére apró módosítás történt a hírben.

Horváth Péter, a ProArt (szövetség a szerzői jogokért) főfeljelentgetője szóban megígérte tévés vitánk után, hogy lehet majd kommentálni a "híreket", amiket a weboldalukon közölnek. Persze azóta sem lehet, mert akkor túl hamar kiderülne, mekkora egetverő csúsztatások és hazugságok jelennek meg ott. Úgyhogy kommentáljunk egy picit itt, nálunk:

A dán bíróság illegálisnak minősítette a "Pirate Bay"-t

Esküdt barátaink a Wall Street Journal hasábjain újra elmondták, amit a magyar Artisjus (konkrétan dr. Szinger András) is rendszeresen belehazudik a nagyvilágba: nem céljuk az egyszerű felhasználók kriminalizálása. A hagyományos média három évszázad óta megszokta, hogy az emberek jobb híján elhiszik, amit a pofájukba tolnak.

Noha, mint nemrég beszámoltunk róla, az EU kulturális minisztereinek tanácskozásán elvetették a francia három lehetőséges cenzúrát, s utána ennek a praxisnak a tilalmát 88%-os többséggel megszavazta az EU parlamentje, az Európatanács (amelynek soros elnöke Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök) megsemmisítette a döntést. Így Franciaországban továbbra is bírósági döntés nélkül, a copyright maffia egyszerű ujjrámutatása alapján meg lehet keseríteni emberek életét.

Amerikában hatalmas, percedensértékű per készül. Az ottani hanglemezkiadó szövetség több, mint egymillió dolláros kártérítést akart bevasalni egy egyetemistán azért, mert állítólag hét mp3 fájlt megosztott. Ha már az indymédiások hivatkozás nélkül lenyúlták önzetlenül, a saját szervereiken szélesebb nyilvánosság elé tárták a mi irományainkat, én sem bajlódom magyar fordítással. Aki kíváncsi a részletekre, de nem tud angolul, az megint kimarad a lényegből ott olvashat egy kicsit részletesebb összefoglalót. Az angolul tudók viszont Ray (aki nekünk is segített nemzetközi nyilvánossággal és hasznosnak bizonyult jótanáccsal, amikor bajba kerültünk) blogjáról elérhetik az összes peranyagot. A memorandum különösen érdekes.

Újabb bizonyíték arra, hogy az ingyenes fájlcsere hasznot, és nem kárt okoz a fájlcserélt alkotás szerzőinek, meg arra is, hogy a szórakoztatóipar hazudik a fájlcseréről, mint a vízfolyás.